Még 1996 telén Ilkei Gabi floorball ütőket hozott a gyeplabda edzésekre és a végén rendre floorballoztunk. Mi volt az első benyomásod az új sportágról? Gondoltad, hogy majd 25 év múlva is játszani fogod?

-  Akkor biztos nem gondoltam volna, hogy még ma is űzni fogom. Elsőre jó szórakozásnak tűnt, de az időtájt a gyeplabda volt a fő sportom, így csak egy kiegészítő sportként játszottam a floorballt.

Nem kellett sokat várni, hogy bekapcsolódjunk a bajnokságba. Már a 97-es OB-n ott voltunk. Az első meccsen 5-1-re vertük a Váci Darazsakat. Hogyan emlékszel erre a meccsre? 

-   Mindig emlékezetes lesz. Ekkor még a gyeplabda csapat és a floorball csapat ugyanazokból a játékosokból állt. Nem tudtuk mire számítsunk a meccset illetően. Tudtuk, hogy zömében volt jégkorongozókból fog állni az ellenfél csapata, de végül a mi technikásabb, viszont kevésbé fizikai játékunkkal is tudtunk nyerni.

Milyen volt egy 97-es floorball meccs egy maival összehasonlítva? Mennyit változott azóta a magyar floorball? 

- Határozottan fejlődött azóta a játék színvonala. 1-2 csapat kivételével, akkor még nem igazán tudtuk, hogyan kell floorballozni. Nem nagyon voltak nemzetközi meccsek, nem volt olyan információ áradat az interneten, nem volt honnan tanulni. Itthon a Szolnok és a Topfloor uralták a játékot, és az egri csapat sem volt rossz. Mi általában a mezőny végén kullogtunk. Még csak tanultuk, mit is jelent ez a sport, ill. hogyan is kell játszani. Nehéz lenne összehasonlítani egy akkori top csapatot, egy mostanival. Más volt a játék, a környezet, a miliő.

Az első években rengeteg kupát rendeztek az egyesületek. Csapatunk szinte mindegyiken részt vett. Mi maradt meg benned ezekből?

- Az első tornánk a Siketek sportcsarnokában rendezett torna volt. Ekkor láttam először floorball meccset. De szívesen emlékszem a Szolnokban és Egerben rendezett 24 órás tornákra is. Akkoriban még a bajnokság rendezése is torna alapú volt, vagyis egy hétvégén lejátszottuk 3-4 meccset is akár és megismételtük ezt többször egy évben, különböző városokban.

A csapat első korszakát 2004-ben egy kiesés zárta le az OB I-ből. Mire emlékszel legszívesebben ebből azelső időszakból és hogyan élted meg a kiesést?

-  Az első években a floorball csapat és a gyeplabda csapat 1-2 kivételével ugyanazokból a játékosokból állt. Puszta szórakozásból floorballoztunk, nem nagyon számított az eredmény. Aztán kezdett átalakulni a csapat. A gyeplabdások kezdték abbahagyni és jelentek meg új játékosok, akik csak floorballozni akartak. Egy ilyen átalakulás közepette jött a kiesés. Utólag azt mondom, hogy nem bántam, mert az OB2-es idény egész jól összekovácsolta az akkor még új „arcokból” álló csapatunkat.

2002-ben egy nagyon jól sikerült Egyetemi VB-n jártunk. Mi maradt meg a göteborgi napokból?  A góloddal vezettünk Svédország ellen... 

-  Nagyon emlékezetes torna volt. És olyan élményekkel gazdagodtam, amit soha nem fogok elfelejteni. Az egyetemi svéd válogatott tele volt „A” válogatott beli játékosokkal. Mintha egy teljesen másik sportot játszottak volna. Nehéz volt a pályán bármit is lekövetni. A gólómra is tisztán emlékszem, egy klasszikus kontra gól volt. Nagyon nyomtak, oda szorítottok minket a saját kapunkhoz. Valahogy mégis megszereztük hátul a labdát, a félpályához előre passzolták nekem, majd egy svéd játékos mellet el tudtam menni, a pálya baloldalán történt mindez, aztán a kapu és kapushoz közeledve a hosszú oldalt célba véve a kapus mellett el tudtam gurítani a labdát. Ezzel vezettük pár percig 1:0-ra. Talán ez az élmény is kellett ahhoz, hogy egyre inkább a floorball felé forduljak.

Felnőtt VB-ken is jártál. Mi a legszebb emléked a válogatottal? 

-  A zürichi VB volt az első világversenyem, de első helyre a stockholmi VB-t tenném. Az végeredmény miatt is és a teljesítményem miatt is. Jó csapatunk volt, szerettünk együtt és egymásért játszani, így a hangulat is végig szuper volt. Ráadásul a Schmidt család vendéglátásának köszönhetően még kényelmesebben telt az a 2 hét, amit ott töltöttünk.

Az OB II-t veretlenül nyertük meg. Nagyon összerázódott a csapat, ráadásul a megszűnt Top Floorból is többen hozzánk igazoltak. Szinte az OB II-ből lettünk egyből az OB I bajnokesélyese. Mégis csak harmadik nekifutásra jött össze a bajnoki cím. Hogy élted meg a két vesztes döntőt? Melyik volt a fájóbb? A Krokodilok elleni, vagy a Debrecen elleni. .

-  Mindenképpen a debreceni. Azt gondolom a Debrecen abban a szezonban még csak egy kialakuló félben lévő (igaz, már akkor is nagyon jó) csapat volt.  Mi jobbak voltunk, de mégsem tudtunk nyerni. Ráadásul aranygóllal kaptunk ki, ami még inkább fájó tud lenni. Azért ennyi év távlatából már messze nincs akkora hiányérzetem J

2007/2008-ban száz százalékos teljesítménnyel lettünk bajnokok. Milyen volt ez az év? A rivális SZPK-t 15-2-re vertük Budafokon. Sokan már akkor odaadták volna nekünk az aranyat...

- Kivételes év volt. Nagyon összeértett a csapat. Minden játékosunk jó évet futott. A 15:2 -es meccsre is emlékszem. Nekünk minden összejött, nagyon jól játszottuk. És ez igaz volt a teljes évre is. A szezonnak utolsó meccsére is emlékszem, az Eger ellen, amikor az elejét ellazáztuk, az ellenfél gólokkal vezetett már, mert már minden mindegy volt, de a második harmadra mégis összeszedtük magunkat és a végén megnyertük a meccset. Ez is mindent elmond erről az évadról.

2005 és 2009 között 4 alkalommal nyertük meg a Magyar Kupát. Lehet a négy győzelem között sorrendet felállítani? Melyik Neked a legkedvesebb?

-  A Komárnóban rendezett Krokik elleni döntőt emelném ki. Új helyen játszottunk, sok néző jött el, és nem utolsósorban nyertünk. A meccs utáni „players party” is emlékezetesre sikeredett. Összefoglalva, jó kis hétvége volt J

Nádorék távozásával ismét egy új korszak kezdődött. Először túl kellett élni az OB I-es szezont, majd történetünk során másodszor is az OB II-be kerültünk. Nehéz volt?

- Minden csapat számára kell egyfajta megújulás. Szép és sikeres éveket tudtunk magunk mögött, és elfogadtuk, hogy a távozásukkal más lesz. Újból egy építkezés szakaszába kerültünk, aminek velejárója volt, hogy OB2-be kerültünk. Mondhatni az építkezés jól sikerült és a következő szezont már újból az első osztályba kezdhettük. A mai csapat gerincének többségét az ebben az időszakban bekerült a játékosok adják.

Ismét csak egy évig voltunk a második vonalban, de azóta biztosan tartjuk helyünket az élvonalban. Miben más ez a csapat, mit az előtte lévő korszak csapatai? Mit érhet el jelenlegi együttesünk? 

. Ez egy fiatal csapat, nagyon ügyes játékosokkal, és mellettük vannak rutinos, sok-sok párharcot megélt „öreg rókák” is. Ennek az egyvelege jó kombinációt eredményez. És annak ellenére, hogy generációs különbségek vannak a csapaton belül jó a hangulat és jól megértjük egymást. Nincsenek széthúzások, mindenki elfogadja a helyét a csapatban és hozzátesz, annyit amennyit tud és akkor, amikor kell. Egy dobogós helyezésre képesek lennénk.

Floorballosként is rengeteg nemzetközi tornán vettünk részt. Melyik a kedvenc ezek közül? Miért?

-  Igaz, nagyon sok helyen jártunk. Nem nagyon tudok kedvencet kiemelni. Szerettem az Austrian és a Slovak Open-eket. Ugyanúgy az utóbbi évekből a Belgrade Open-t. Voltak helyszínek, ahol csak 1-1 alkalommal szerepeltünk. Valószínűleg azért is, mert nem voltak annyira tetszetősek, így a fenti 3 ország/város tornáit emelném ki.

Játszottál a csapat első és az eddigi utolsó meccsén is. Közte csaknem 1000 alkalommal létünk pályára. Mi motivál még ennyi idő után is?

- Tényleg sok ez az 1000 meccs. Jó, hogy valaki számon tartja J Szeretem a sportot, szeretem a csapatot és még mindig élvezettel csinálom. Mindig vannak új kihívások, mindig változnak annyira a körülmények, hogy ne legyen unalmas. Azt gondolom, ameddig hozzáteszek a csapatjátékához és közben élvezem a is játékot, floorballozni fogok!

Folytatjuk....