- Idén leszek 40 éves. Idegenforgalmi közgazdász végzettségem van, de Informatikában dolgozom, mellette szabadidőmben golfoktató is vagyok.

Hogyan kerültél kapcsolatba az egyesülettel, mik az első emlékeid erről? Hol ismerkedtél meg a gyeplabdával? Az első aresos fellépés alkalmával már láthattuk, hogy nem először van ütő a kezedben.

-  Focizni jártam a Magyar Kábel Művek pályára, ahol az akkor alakult Ares HC (régi nevén Budapest ’94 HC) elkezdte a gyeplabda edzéseit. Ismertem a sportot, hiszen Pakisztánban gyerekkoromban rengeteget játszottam (ott ez az egyik legnépszerűbb sport). Odamentem Pavelka Zolihoz és megbeszéltük, hogy a következő edzésre már lenézek én is. Ha jók az emlékeim 1995-at írtunk akkor...

Már az első mez osztásnál a 12-es számot választottad. Miért? 

- Nincs semmi misztikum mögötte. Emlékszem, az Építők pályán történt az első ifi meccs előtt. Odamentünk a Pavelka Zoli kocsjának csomagtartójához és talán volt vagy 3-4 szabad mez, azok közül a 12-est kivettem. Innentől kezdve viszont elkezdtem ragaszkodni ehhez a számhoz.

Hamar meghatározó csapat lettünk az utánpótlás bajnokságokban. Sorra nyertük a bajnoki címeket. Mire emlékszel legszívesebben ezekből az évekből? 

- Volt egy olyan év, amikor nagyon uraltuk a bajnokságot. Szilágyi Csaba, alias Sziszi  csapattársammal a bajnokság utolsó meccse előtt azonos gólszámmal vezettük a gólkirály listát és megbeszéltük, hogy azon a meccsen megpróbálunk ugyanannyi gólt szerezni, hogy a bajnoki cím mellé közösen hozzuk el a gólkirályi címet. Végül sikerült is. J

Nadja (Nadezsda Ovecskina Szucsevan) megjelenése sokat segített a csapatnak. Mit tanultál Tőle?

- Igen, Nadja megjelenése sokat dobott a csapaton és személy szerint rajtam is. Nagyon sokat tanultam tőle. Addig az egész csapat autodidakta módon tanulta a mozgásokat, viszont Nadja csapathoz kerülésével végre profibbá váltak az edzéseink és taktikailag sokat fejlődtünk. Emberileg is kedveltem. Szóval nekem sokat jelentett, hogy a csapatunkkal dolgozott. (Ő az 1980-as moszkvai olimpián gyeplabdában bronzérmet szerzett a szovjet csapattal.)

Felnőtt csapatunk Magyar Kupa döntőt is játszott, bronzérmes volt az NB I-ben, ekkor úgy nézett ki, hogy megszorongathatjuk a Rosco - Építők párost, de nem sikerült előrébb lépni. Sőt! Mi volt ennek az oka?

- Ez egy összetett dolog. Először is az ifi korosztályokból sikeresen kikerültünk a felnőtt mezőnybe, de csak 4-5 meghatározó játékosunk volt, mert az ifi bajnokság kispályán ment. A felnőtt mezőnybe kerülve tizenévesen messze nem rendelkeztünk akkora tapasztalattal, mint a Rosco, vagy az Építők, akik sorra járták a rangos külföldi tornákat és rengeteg rutint szereztek. Az ifi játékosaink befejezve az iskolát kikerültek a nagybetűs életbe és a munka, család mellett már nem maradt annyi idejük a gyeplabdára, így egyre kevesebben jártunk edzésre és egyre kevésbé voltunk versenyképesek.

Sok külföldi tornán jártunk. Melyik volt a legemlékezetesebb. Mesélj ezekről egy kicsit!

-    A ternáti (Belgiumban van, nem messze Brüsszeltől) sátras füvespályás tornák maradnak örök emlékek. Imádtunk odajárni. Persze, ezek mellett élénken él bennem az első székelyudvari torna emléke is, amikor egy „lepukkant” szálláson aludtunk egy disznóól mellett, vagy az első belgrádi kirándulásunk, ahol azóta elhíresült „periférián” laktunk (Az egykori jugoszláv úttörőtábor Belgrád Csukaricski városkészében). De igazából szinte az összes külföldi torna emlékeit fel tudom idézni. Mindenhol volt olyan momentum, ami örökre beégett a memóriámba. Persze, csak is jó dolgok. J

ARES játékosként mi a legszebb élményed és mi az amire nem szívesen emlékszel?

-  Legjobb emlékek a fent említett tornák és a társaság, akivel végül is a gyerekkorom meghatározó idejét töltöttem. Nem nagyon emlékszem rossz dolgokra. Talán az utolsó években, amikor még játszottunk, de annyira megfogyatkozott a létszám, hogy meccsről, meccsre ment a küzdés, hogy megfelelő létszámban ki tudjuk állni. Erre az időszakra nem szívesen emlékszem. De szerencsére jóval több pozitív élményem van, mint negatív.

Sokszoros válogatott vagy teremben és nagy pályán is. Számon tartod válogatottságaid számát? Röviden, hányszoros válogatott vagy?

- Nem tartom számon. Őszintén, fogalmam sincs.

Mi a legszebb élményed a válogatottal? 

- Válogatottal is sok tornán jártunk, de kevés volt sikeres. Az egyik nagypályás sikeres torna megmaradt bennem. Ez egy EB selejtező volt Poznanban. Bekerült a csapatba egy Németországban élő magyar srác, Gábor, akitől sokat lehetett tanulni. Az ő vezérletével és taktikai felkészültségével szép eredménnyel zártunk.

Talán ha átigazolsz a Roscoba. vagy az Építőkbe sokkal többre vihetted volna ebben a sportágban. Nem bántad meg, hogy végig hűséges maradtál az ARES-hoz?

-  Egyáltalán nem bántam meg. Sikeresek voltunk az Aressel is. És nem minden az eredmény, nem vagyok ennyire célorientált. Fontosabb számomra, hogy amit csinálok és ahol csinálom, ott jól érezzem magam. És ez az Aresnál mindig is megvolt. Valamint nagyobb kihívás volt Aressal elérni azokat az eredményeket, mint egy már sikeres csapatban benne lenni és ott játszani

Azért néhányszor játszottál másik csapatban is. A szabadkai HK Elektrovojvodina csapatával Jugoszláv kupadöntőt is játszottál. Milyen élmény volt ez és milyen eredménnyel?

- Néhány meccs volt csupán. Izgalmas volt picit belekóstolni a profi létbe, mikor azért vesznek kölcsön és fizetnek neked, hogy fontos meccseken meghatározó játékos legyél és győzelemre segítsd az aktuális csapatodat.

A floorball pályán még ott vagy, de a hokit már évekkel ezelőtt befejezted. Miért döntöttél így?

- Ennek fizikai okai vannak csupán. A gyeplabda mindig is a szívem csücske marad. Olyan fizikai megterhelést jelentett egy-egy meccs, hogy már nem bírtam. Floorball azért kevésbé megterhelő.

Visszavonulásod után figyelemmel kíséred a hazai, vagy a nemzetközi gyeplabda életet? 

- Követem igen. Figyelemmel kísérem a világ tornák eredményeit. Az EHL sorozatot is néztem, amikor Eurosporton adták. De az instagramon is követem a #FiH -et, így napi szinten látom a világban történő gyeplabdás eseményeket.

Sok év után a 25 éves születésnapi meccsen fogtál ismét ütőt. Előfordulhat, hogy látunk még játszani a többiekkel a nemrég összeállt öregfiúk csapatban? 

- Igen, néhány barátságos meccsen szívesen ragadok majd ütőt. J

Folytatjuk...